HTML

Köszönjük

Friss topikok

Köszönjük meg a felelőtlen embernek, hogy rendkívülien mászott hegyet

2013.05.23. 16:59 solesz

Nem mintha nem tisztelném az erőfeszítést és az eredményt. Kívülről a foci is csak egy kerek tárgy rugdosása és minden sport hiábavalónak tűnhet a külső szemlélőnek, nem csak a hegymászás; de ez a gondolat távol áll tőlem. A hegymászást is sportnak tekintem. Sportnak, mint a többi sportot. Amit szórakozásnak, a test karbantartásának, szélsőséges esetben a vetélkedés, a másik felett aratott győzelem miatt, a kitűzött kemény célok elérésének érdekében tesznek az emberek. Miért választ egy hegymászó egy magas csúcsot és nem elégszik meg a Gellérthegy által nyújtott kihívással? Nem vagyok hegymászó, de azt gondolom, az túl könnyű neki. Ő nehéz, kifinomult tudást és rendkívüli fizikumot igénylő terepet választ, és az se baj, ha közismert helyről van szó. Azt is sokszor hallottam, hogy: "azért mászunk hegyet, mert ott van". A hegymászó sportember kísérletez, hogy véghez tudja-e vinni a tervét, hogy fel tud-e jutni. Ebben a köszönjük posztban nem az utolsó rossz döntést és nem is a konkrét embert célzom meg. Hanem az eseten keresztüli jelenséget. Erőss Zsoltot az isten nyugosztalja, a családjának pedig erőt kívánok végigcsinálni az életüket, a férj és az apa nélkül.

És akkor:

Köszönjük meg ennek a ön(láb)feláldozó sportembernek, hogy a Magyarok hegymászója lett. Annyi mindenben magyar az ő sorsa. Kezdve, hogy a manapság legmagyarabbnak tartott Székelyföldön, a Kárpátoknál látta meg a napvilágot. És ne felejtsük el megemlíteni azt a típusú magyarságot, hogy a lábát adta a cél érdekében. Sokan gondolták és fogják gondolni kis hazánkban még a jövőben, hogy a nemes cél érdekében akár a fél életüket is oda kell adni. Tiszavirág élethosszúságúnak tűnik ez a 3 év, nem tudom, hogy teljesült-e az a nemes cél. Vannak helyek ahol a nemes célért elég a munkát - még ha az nagyon kemény is - odaadni. Amikor a nemes cél már a lábamat kéri, egy pillanatra meg kell állni. És itt kell megköszönni azt a sok cikket bejegyzést, ahol elfeledkeztek más magyar hegymászóról. Itt elég meghalni 8000 felett, hogy valakiből A Legjobb Magyar Hegymászó lehessen. Vajon melyik volt a jobb autóversenyző? Senna vagy Schumacher? Az érzések csapnak össze az eredményekkel.

Köszönjük meg ennek a hegymászós apukának, hogy megmutatta a gyermekeinek, hogy nem minden az apaság. Volt olyan kor amikor az apák keményen nevelték a gyereket, abban a rövid rendelkezésre álló időben, amikor munka előtt és után találkoztak velük. Ma már tovatűntek azok a korok, az apukák igyekeznek több időt szánni és főként sok szeretet adni a gyermekeikre és gyermekeiknek, érzelmi kapcsolatot építenek velük ki. Megsimogatják őket és felkészítik arra, hogy felnőtt életükben boldogak legyenek. Sokan azt gondolják, hogy a család az első, az egyéni érdekek kompromisszuma árán. De látok magam körül olyan együtt élő embereket, ahol a lemondás csak egy irányban működik. Ezekből nem lesznek családok, csak együtt élő emberek.

Köszönjük meg a feleségnek, aki vakon helyeselte gyermekei apjának minden döntését. "Láb amputálva lesz". "Értettem". "Tudtam, hogy a férjem jól dönt.". Ez volt az ő "szabadsága". Megbúvik ezek mögött a mondatok mögött annak az asszonynak a sorsa, akinek nincs beleszólása az ura életébe. De még a gyermekei apjának az életébe sem. Legrosszabb esetben biztosításból majd felnevelem őket - gondolhatja talán. (tényleg, van olyan extrém sport biztosítás, ahol fizetnek akkor is, ha nincs holttest?) Felmerül a kérdés, hogy ha a feleség kezdetektől fel volt készülve arra, hogy esetleg apa nélkül neveli majd fel a gyerekeket, akkor volt-e esetleg egy előre megírt (vagy fejben megkomponált) szöveg, hogy "mit mondok majd először is" gyermekeimnek. Lehet, hogy valójában ezek a gyerekek csak az asszonynak kellettek? Ez lehetett az ő szabadsága ebben a kapcsolatban? Mennyi asszony él így? A férjem olyan amilyen, majd a gyermekeimmel élek igazán.

És köszönjük meg Carlos Soria-nak hogy az életben maradottak lehetőségével élve finoman kritizálta azt a 11 embert, aki láthatóan nagy kockázatot vállalt. Persze lehet, hogy az öreg (74 éves) csak szimplán elfáradt és most telehazudja a médiát, hogy miért is fordult vissza és eljátssza itt az okosat.. De a 11 felment/6 lejött/5 eltűnt arány mégiscsak mutat valamit. Talán kiabálhatott volna, hogy "stop you idiot, you are going to kill yourself". vagy azt, hogy "you are going to kill your children's father". De ahogy "nevelő" szándékkal nem engedték be éjjelre a sátorba társukat korábban a magyar hegymászó hőseink, talán az öreg is csak nevelő szándékkal hagyta őket rohanni a vesztükbe.

Köszönjük meg a médiának, hogy sikerült rossz döntéssé mosdatni a szerecsenszerű felelőtlenséget. Hibásan dönteni emberi dolog, amit bármelyikünk elkövet. Én is tévedek és hozok rossz döntéseket. A tévedésem talán abból fakad, hogy nem vagyok elég jó a szakmában, vagy csak nem mérem fel jól a helyzetet. Ha majd egyszer úgy hozok rossz döntést, hogy 150km/h-val megnézem, hogy az autómmal elférek-e két másik autó között, azaz ha nem sikerül, akkor szinte biztos a halál... Azt majd nem fogom rossz döntésnek nevezni. Akkor azt majd felelőtlenségnek fogom nevezni. Az orosz rulett nem a "rossz döntés" kategóriája.

A hegymászósport pedig könyörtelenül bünteti a felelőtlenséget.

Végezetül annyit, hogy rendkívüli hegymászóként emlékezek Erőss Zsoltra. De mindemellett el kell olvasni a  Carlos Soria interjút itt. Neveket nem mond, mert kegyelettel van.

Szólj hozzá!

Címkék: halál hegymászás felelőtlenség

Köszönjük meg Taszilónak hogy visszaadja ?

2013.03.21. 14:03 solesz

Kedves Tasziló úr,

Köszönjük, de nem kérjük vissza. Jobban mondva, MI nem kérjük vissza. Kár volt a nagy hűhó az Echo tévén. Ezt a beszédet mifelénk Ego-Trip-nek hívják. Amikor valaki magával van elfoglalva, véresen komolyan, vörös fejjel. Ön ugyan leleplezte "szeptembertizenyegyedikét" - talán már 10-én - de még az sem volt akkora hatással Önre, mint most saját maga.

Köszönjük, hogy meg sem próbált beszélni velünk, végig önmagára figyelt, magának tett fel kérdéseket és maga válaszolt rá. Így persze Önnek lett igaza. Szinte csoda, hogy még ezt a riporteri fogást nem díjazzák. Pedig higgye el, méltó lenne rá, ezt a stílust remekül hozza.

Köszönjük, hogy feleleveníti számunkra Besenyő Pista bácsit, aki az alábbi monológot adja le:
"Eddig 4-szer volt igazam.", "Ugye?", "Igen", "ez már ÖT" (ezt meg kell Önnek is nézni, katt ide)

Köszönjük, hogy a haverok odaadták Önnek a BMW-t, de sajnáljuk egyben, hogy csak a végén szóltak, hogy kölcsönbe van, egy körre, és így ki kellett szállni belőle és vissza kellett adnia. 

Köszönjük, hogy mégsem adja vissza, mert

  • egyrészt, szeretnénk emlékezni erre az egy Táncsics díjra (ritkán díjaznak ilyen eszmékért), és Ön teszi ezt felejthetetlenné
  • másrészt, nem hoz kényelmetlen helyzetbe másokat, mert lassan nincs aki visszavegye Öntől, annyira nemkívánatos lett
  • harmadrészt, jól fog mutatni az Ego-Trip díj mellett, amit majd a 2111-ben eljövendő UFO-k adnak át. (Amit egy vak bolgár látnok jövendölt) (szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem egy cigány jósnő mondta el Önnek)

(p.s. Komolyra fordítva: ezt a meghurcolást senki nem érdemelte volna meg.)

4 komment

Köszönjük meg Arisztidnak, hogy kitüntette Taszilót

2013.03.19. 12:54 solesz

Kedves oktatási Arisztid úr,

Köszönjük, hogy eszünkbe juttatja az 1930-as évek Arisztidját és Taszilóját. Ismeri Ön a viccet: "Mondd Tasziló, mi volna ha kitüntetnélek?" Mostmár ismeri... Igen, ők azok, akik néhány mássalhangzót lecseréltek vagy megtoldottak egy megfelelően elhelyezett "h" hanggal. Jól jelképezte ez a két személy a vagyonos, ám a nemeslelkűség vonásainak teljes nélkülözésével élő, magukat "uhhak"-nak nevezett réteget. Ezt a réteget az tartotta össze, hogy mindegyik tudta a másikról, hogy egy niemand és azt is, hogy vagyonának eredete ködbe vész...

Köszönjük, hogy az Ön Tasziló barátját kitüntette. Ez mindenkinek érdeke volt. Nőjön össze, ami összetartozik. Ritkán látni hitében, céljában, sorsában összekötött embereket manapság. Jó volt látni Önöket. Tasziló barátja, akarom mondani, bahhátja, sokat letett az asztalra.

Sajnáljuk, hogy már sajnálja. Nem szabad megalkudni. A szebb jövőjét veszítheti el Ön, ha sajnálkozik.

Köszönjük - mint legfőbb oktatónknak - hogy népét, nem középiskolai fokon tanítja a szélsőségek elfogadására. Mi több annak szeretetére. Kitüntetésére. Egy képzett lelkésznek végül is törődnie kell a nyájával.

Sajnáljuk, hogy nem jutott eszébe szólni a legnagyobbikunknak, hogy egy kis alaptörvény módosítás elkelne, hogy kitüntetést vissza lehessen vonni. De ha nem csal emlékezete, volt mostanában olyan író, akinél megfordult a kitüntetés visszavonása, mert csúnyát mondott egy népre. Úgy adódott, hogy a sajátjára.

Köszönjük, hogy többet nem tüntet ki,

  • egyrészt azért, mert manapság a kitüntetések nem képviselnek értéket
  • másrészt, mert a javasoló bizottságokban már nem lehet bízni
  • harmadsorban, a hazugságaival körített kitüntetés pont olyan, mint a szartorta tetejére tett gyönyörű málnátszem

Szólj hozzá!

Köszönjük meg az "SMS-man"-nek...

2013.03.17. 10:44 solesz

Tisztelt Rettenthetetlen Hős, félve leírt: SMS-man,

Köszönjük, hogy felidézte számunkra Március 15-én, Petőfi feledhetetlen sorait, miszerint a költő inkább a harctéren halna meg, mintsem ágyban, párnák közt.

Sajnáljuk, hogy Önt éppen ágyban, párnák közt köszöntötte a Március 15-i hajnal, miközben néhány, néhány ezer állampolgárt akkora már 10 órája fogvatartott a hó. De nem késlekedett, a reggeli kávé után - talán még egy omlett is lecsúszott, mire 11 óra tájékán kihirdette a helyzetet. Pedig a helyzet az Ön engedélye nélkül, már korábban beállt. Egy más érában - egyébként - ebben a délelőtti időpontban már a Pilvaxban is javában állt a bál.

Köszönjük, hogy egy válsághelyzetben Ön inkább ágyban párnák közt halna meg. Azzal segítene elkerülni a hadszíntéren elkövetett hibákat. Ön csak egy, egyetlenegy pontot nyomtattatott, korunk Landerer és Heckenast nyomdájában, a ma papírjára: a mobiltelefon képernyőjére. De milyen Egy pont volt az. Felülmúlta még a legvadabb korabeli forradalmi hangulatot is.

Sajnáljuk, hogy nem teljesedett ki még 11 ponttal az üzenet. És hiányzott az Új nemzeti dal is. De Önök jól észrevették, hogy aznap senki nem akart énekelni... A feladat súlya nyomta Önt, fel kellett szabadítani a népeket az osztrák hó fogságából. És nagy örömmel vettük észre, hogy sikerült az abcúg labancokat rávenni a visszavonulóra, még az átkozott havukat is saját maguknak kellett eltakarítani.

Köszönjük, hogy nem tetszett bevetni a rokonságát, a teljes ismerettségi körét a védelembe. Ez jelentősen csökkentette a felszabadítás költségeit. Éreztük, hogy bizsereg a telefonján a keze, "Vajon kit kellene megbízni most a haverok közül?". De a nemes lelke azt diktálta, hogy itt-és-most cselekedni kell. Felkelt tehát az ágyból.

Köszönjük, hogy felszabadított minket. Köszönjük, hogy a kis, 21. századi Pilvaxukból közvetítették a hadműveleteket, ahonnan legnagyobbikunk szerénységtől szemlesütve beszélt. Micsoda pillanat volt az!

Önök mindenkit az úton hagytak... "Nem hagyunk senkit az útszélén...", hangzott ez korábban el, de így vált ez a mondás is igazzá, mint az orwelli Állatfarm bármelyik örökbecsűje.

Köszönjük, hogy ágyban tetszik maradni a jövőben:

  • azért mert szerintünk is, Önre ott van szükség
  • továbbá azért, mert várjuk a pillanatot, amikor Önt már nem szólítja miniszteri feladata korán reggel
  • de legfőképpen azért, hogy tudja, hogy milyen egy olyan fogságban lenni, amire más azt mondja, hogy kényelmes élet

Szólj hozzá!

Köszönjük meg egy méltatlan köz-jogtalanságnak

2013.03.14. 08:05 solesz

Tisztelt, egyik legfőbb közjogi méltóság,

Köszönjük, hogy a közjogi méltóságából el tetszett hagyni végre azt a zavaró közjogot, és mára már a méltóságot is el tetszett veszteni valahol, a Moszkva téren, vagy talán kilopták a zsebéből, mikor az emberek közé ment.

Sajnáljuk, hogy nem tetszett felismerni, hogy a színházban nem csak tapsolni lehet. Lehet felállni és nem végignézni a darabot. Udvariasan a szünetben távozni, vagy kevésbé udvariasan felállni, amikor már tűrhetetlen az előadás. Ezt lehet méltósággal tenni, és közjogilag is megállja a helyét.

Köszönjük, hogy elmondta, nincs más választása. Köszönjük, hogy szembeállította magát, a korábbi magával. Akkor még az volt, hogy az embereknek van választása. Nyilván Önnek is. Ha Ön nem gyakorolja az egyik legelemibb emberi szabadságjogot, akkor az két okból történhet: nincs szabadságjoga, vagy nem ember.

Köszönjük Önnek is - mint megannyi társának - a rezzenéstelen arcot. Tanítja ez a népét. Rezzenéstelen arccal mondani,amit követelnek, majd a fejünkben gondolkozni. Nem kell azt mindenkinek látni. Majd máshol beszélünk tollal. Talán megérte volna a közt megkérdezni. Jogosan. Méltóság teljesen.

Köszönjük, hogy nem próbál többé az emberek közé menni:

  • egyrészt: mert az emberek között az embereknek van helye
  • másrészt: mert a köz már nem jogosítja fel többé
  • harmadrészt: mert azt vártuk, hogy ne közénk jöjjön, hanem hogy velünk legyen

Szólj hozzá!

Köszönjük meg egy gátlástalan törtetőnek

2013.03.13. 14:30 solesz

Jónapot ex-prime!

Köszönjük,  hogy őszinte voltál és kimondtad, amit már régóta sejtettünk. És fenntartás nélkül elhiszem neked, hogy amit mondtál nem csak rólatok szólt. Kár, hogy sokan csak rátok vonatkoztatva értelmezik.

Köszönjük, hogy határozottan, egyértelműen szóltál hozzánk, nem felejtjük a fontoskodó ábrázatodat, amellyel nyomatékosítottad az amúgy nyomatéktalan szavaidat. A szavakat ugyanis a tettek nyomatékosítják, azok tettek, melyek már megtörténtek és nem azok a tettek, amelyeket csak ígérnek.

Mindig is tudtuk, hogy másképp beszélsz otthon, a tieid között és másképp hozzánk. Kettős beszéd volt ez, amott bevallottál és feltüzeltél, emitt hazudoztál és flegmáztál. Aki akar elmegy. És te tudtad, hogy csak csekély "két lépésig" látsz előre, és tudtad, hogy "reggel 7-től éjfélig" is a dolgok csak egy részét tudod elvégezni. De te ottmaradtál. Mert kormányozni "fantasztikus érzés". Előretörtél, gátlástalanul, gonoszul. Mert nem csak a patás ördög gonosz, de a erőtlen miniszterelnök is.

Sajnáljuk, hogy jellemed nem volt politikusi. De nagyon emberinek tűntél, amikor könnyeket ejtettél a kamerák előtt. Jelentkezhetnél az RTL Klubos amatőr színészekkel futó sorozatba. Tényleg kár, hogy a nemzet csepűrágója ripacs módon brillírozott csupán. Legalább valahol lettek volna sikerek.

Köszönjük, hogy kitartottál. Akkor, amikor már saját erőidnek is gátja voltál, te ott maradtál. Hogy mennyire jó politikus vagy, azt már előbb lesajnáltuk, de hogy mennyire gyenge taktikai játékos is, azt csak most sajnáljuk le. Feláldoztad a pártodat - melyet ügyesnek indult, ám bajosan végződő katapultálásod (lásd DK) közben, hátrafelé még leszartál - mert valakik nem értettek veled egyet. Ha ezt az oviban, a 4-es nyuszicsoportban játszod el a többi helyes kispofával, akkor aznap az arcodba nyomják a vajas kenyeret. De ennek itt és most azonban nagyon nagy ára volt. A felheccelt tömeget az akkori ellenzék ügyesen felhasználta. Továbbá kiszabadult a palackba zárt miép is. Azt ígérted, hogy jobb napokat hozol el, de csak jobbik napokat láttunk meg. A pártod olyan mélységekbe süllyedt erkölcsileg, humán anyagilag és támogatottságban, hogy azt már annak a "szarnak" sem nevezném, ahonnan korábban már egyszer "visszahoztátok a kormányzást".

Köszönjük, hogy kiálltál a partvonalra. Ott a helyed. Furcsa téged látni kis termekben, görnyed hátú ráncos arcok között. Nem hiheted, hogy a jövő előtt állsz. Vajon mit hiszel? Hogy elérkeztél a "modern baloldalra"? Ebből fogsz tényleg "könyveket írni"? Vagy csak a finanszírozási küszöbre játszol?

Köszönjük, de többet ne rabold az emberek idejét:

  • elsősorban azért ne, mert egy beszédet rosszkor mondtál rossz helyen, majd nem találtál magadnak jobb helyet.
  • másodsorban azért ne, mert amennyi jót akartál, annyi rosszat tettél.
  • harmadsorban azért ne, mert része vagy annak a múltnak - a baloldalon azt éneklik: amit végképp eltörölni kell.

(az idézőjelek között idézetek vannak egy fontos, őszinte beszédből)

Szólj hozzá!

Köszönjük meg egy érzékeny öregembernek

2013.03.12. 09:20 solesz

Kedves volt Köztársasági Elnök úr.

Köszönjük szépen, hogy akkor amikor a haza iránti lépéseknek, a pragmatikus gondolkozásnak, a logikus előretekintésnek, az elemző politikusi magatartásnak volt helye, Ön inkább a szívére hallgatott.

Sajnáljuk, de ezzel egyben el is tetszett nyújtózni az értelmi-tlen-ség oldalán. Csak repült-repült, és a körhinta csak forgott. Minden mozdulata maga a megtestesült merevség volt, de lerítt Önről az Ön belsőjében zajló mélységes érzelmi csatája. De meg tudta feszíteni az arcát és a gyűlölt politikusokkal szemben teret tudott engedni másoknak. Sajnáljuk, hogy azt el is tetszett felejteni, hogy nem gyűlöletből kell dönteni, hanem a köz társaságát (úgyis ismeretes mint: "a magyar nép") érdekeit érvényesíteni.

Köszönjük, hogy azóta már - hónapok, évek múltán - másképp tetszik gondolni a dolgokat.

Ugye tetszik érteni, hogy a "bolond öregember" szerepét már akkor magára osztották, amikor még Ön fiatal és okos volt. Önnek ugrálni tetszett és tapsikolni, talán valaki még labdát is dobott a medencébe, a popularista jóhírnévben való fürdőzéshez.

Sajnáljuk, de le tetszett vetni a művelt, értekező ember gúnyáját.

Azonban minden gúnyaváltás után közelebb kerültünk a lecsupaszított valósághoz. Amikor Ön levette az utolsó gúnyát, sajnos nem marad, ami látnivaló, csak az érzelmeinek a portölcsére forog, amit reggelire megesz még egy langyos hajnali fuvallat is, nemhogy egy forradalmi vihar. Nem marad csont és szövet, ami megtestesít, nem marad agysejt, ami tartást ad és előrevisz, és nem maradnak gondolatok, amelyek irányt mutatnak, amiért érdemes tartani magát, érdemes előrelépni. Nem marad semmi. Ön után.

És végül:

Köszönjük, de máma már ne tessék többet írni és gondolni, mert:

  • egyrészt: a partok között ingázó komp is kiköt egyszer
  • másrészt: korábbról már látjuk, hogy hova vezetnek pengeélesnek látszó, ám mélységesen alpári érzelmektől motivált iránymutatásai
  • harmadrészt: eltereli a lényeges emberekről a figyelmet

Köszönjük a figyelmét.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása