Tisztelt, egyik legfőbb közjogi méltóság,
Köszönjük, hogy a közjogi méltóságából el tetszett hagyni végre azt a zavaró közjogot, és mára már a méltóságot is el tetszett veszteni valahol, a Moszkva téren, vagy talán kilopták a zsebéből, mikor az emberek közé ment.
Sajnáljuk, hogy nem tetszett felismerni, hogy a színházban nem csak tapsolni lehet. Lehet felállni és nem végignézni a darabot. Udvariasan a szünetben távozni, vagy kevésbé udvariasan felállni, amikor már tűrhetetlen az előadás. Ezt lehet méltósággal tenni, és közjogilag is megállja a helyét.
Köszönjük, hogy elmondta, nincs más választása. Köszönjük, hogy szembeállította magát, a korábbi magával. Akkor még az volt, hogy az embereknek van választása. Nyilván Önnek is. Ha Ön nem gyakorolja az egyik legelemibb emberi szabadságjogot, akkor az két okból történhet: nincs szabadságjoga, vagy nem ember.
Köszönjük Önnek is - mint megannyi társának - a rezzenéstelen arcot. Tanítja ez a népét. Rezzenéstelen arccal mondani,amit követelnek, majd a fejünkben gondolkozni. Nem kell azt mindenkinek látni. Majd máshol beszélünk tollal. Talán megérte volna a közt megkérdezni. Jogosan. Méltóság teljesen.
Köszönjük, hogy nem próbál többé az emberek közé menni:
- egyrészt: mert az emberek között az embereknek van helye
- másrészt: mert a köz már nem jogosítja fel többé
- harmadrészt: mert azt vártuk, hogy ne közénk jöjjön, hanem hogy velünk legyen
