Kedves volt Köztársasági Elnök úr.
Köszönjük szépen, hogy akkor amikor a haza iránti lépéseknek, a pragmatikus gondolkozásnak, a logikus előretekintésnek, az elemző politikusi magatartásnak volt helye, Ön inkább a szívére hallgatott.
Sajnáljuk, de ezzel egyben el is tetszett nyújtózni az értelmi-tlen-ség oldalán. Csak repült-repült, és a körhinta csak forgott. Minden mozdulata maga a megtestesült merevség volt, de lerítt Önről az Ön belsőjében zajló mélységes érzelmi csatája. De meg tudta feszíteni az arcát és a gyűlölt politikusokkal szemben teret tudott engedni másoknak. Sajnáljuk, hogy azt el is tetszett felejteni, hogy nem gyűlöletből kell dönteni, hanem a köz társaságát (úgyis ismeretes mint: "a magyar nép") érdekeit érvényesíteni.
Köszönjük, hogy azóta már - hónapok, évek múltán - másképp tetszik gondolni a dolgokat.
Ugye tetszik érteni, hogy a "bolond öregember" szerepét már akkor magára osztották, amikor még Ön fiatal és okos volt. Önnek ugrálni tetszett és tapsikolni, talán valaki még labdát is dobott a medencébe, a popularista jóhírnévben való fürdőzéshez.
Sajnáljuk, de le tetszett vetni a művelt, értekező ember gúnyáját.
Azonban minden gúnyaváltás után közelebb kerültünk a lecsupaszított valósághoz. Amikor Ön levette az utolsó gúnyát, sajnos nem marad, ami látnivaló, csak az érzelmeinek a portölcsére forog, amit reggelire megesz még egy langyos hajnali fuvallat is, nemhogy egy forradalmi vihar. Nem marad csont és szövet, ami megtestesít, nem marad agysejt, ami tartást ad és előrevisz, és nem maradnak gondolatok, amelyek irányt mutatnak, amiért érdemes tartani magát, érdemes előrelépni. Nem marad semmi. Ön után.
És végül:
Köszönjük, de máma már ne tessék többet írni és gondolni, mert:
- egyrészt: a partok között ingázó komp is kiköt egyszer
- másrészt: korábbról már látjuk, hogy hova vezetnek pengeélesnek látszó, ám mélységesen alpári érzelmektől motivált iránymutatásai
- harmadrészt: eltereli a lényeges emberekről a figyelmet
Köszönjük a figyelmét.
