Tisztelt Rettenthetetlen Hős, félve leírt: SMS-man,
Köszönjük, hogy felidézte számunkra Március 15-én, Petőfi feledhetetlen sorait, miszerint a költő inkább a harctéren halna meg, mintsem ágyban, párnák közt.
Sajnáljuk, hogy Önt éppen ágyban, párnák közt köszöntötte a Március 15-i hajnal, miközben néhány, néhány ezer állampolgárt akkora már 10 órája fogvatartott a hó. De nem késlekedett, a reggeli kávé után - talán még egy omlett is lecsúszott, mire 11 óra tájékán kihirdette a helyzetet. Pedig a helyzet az Ön engedélye nélkül, már korábban beállt. Egy más érában - egyébként - ebben a délelőtti időpontban már a Pilvaxban is javában állt a bál.
Köszönjük, hogy egy válsághelyzetben Ön inkább ágyban párnák közt halna meg. Azzal segítene elkerülni a hadszíntéren elkövetett hibákat. Ön csak egy, egyetlenegy pontot nyomtattatott, korunk Landerer és Heckenast nyomdájában, a ma papírjára: a mobiltelefon képernyőjére. De milyen Egy pont volt az. Felülmúlta még a legvadabb korabeli forradalmi hangulatot is.
Sajnáljuk, hogy nem teljesedett ki még 11 ponttal az üzenet. És hiányzott az Új nemzeti dal is. De Önök jól észrevették, hogy aznap senki nem akart énekelni... A feladat súlya nyomta Önt, fel kellett szabadítani a népeket az osztrák hó fogságából. És nagy örömmel vettük észre, hogy sikerült az abcúg labancokat rávenni a visszavonulóra, még az átkozott havukat is saját maguknak kellett eltakarítani.
Köszönjük, hogy nem tetszett bevetni a rokonságát, a teljes ismerettségi körét a védelembe. Ez jelentősen csökkentette a felszabadítás költségeit. Éreztük, hogy bizsereg a telefonján a keze, "Vajon kit kellene megbízni most a haverok közül?". De a nemes lelke azt diktálta, hogy itt-és-most cselekedni kell. Felkelt tehát az ágyból.
Köszönjük, hogy felszabadított minket. Köszönjük, hogy a kis, 21. századi Pilvaxukból közvetítették a hadműveleteket, ahonnan legnagyobbikunk szerénységtől szemlesütve beszélt. Micsoda pillanat volt az!
Önök mindenkit az úton hagytak... "Nem hagyunk senkit az útszélén...", hangzott ez korábban el, de így vált ez a mondás is igazzá, mint az orwelli Állatfarm bármelyik örökbecsűje.
Köszönjük, hogy ágyban tetszik maradni a jövőben:
- azért mert szerintünk is, Önre ott van szükség
- továbbá azért, mert várjuk a pillanatot, amikor Önt már nem szólítja miniszteri feladata korán reggel
- de legfőképpen azért, hogy tudja, hogy milyen egy olyan fogságban lenni, amire más azt mondja, hogy kényelmes élet
